Polster Ildikó Mária Shakespeare: 27. szonett másképpen
Fáradt utasként ágyam üdvözöl –
tagok legédesebb pihentetője;
s akkor fejemben újabb út gyötör,
testem kidőlt, de zsongva jár az elme;
Utazni kezd (e messzi otthonomban)
buzgó zarándok, édes gondolat,
Hozzád siet, s nehéz szemem nyitottan
pillog homályra látni, mint a vak:
Mentsvár a képzelet – mint Árny, ahogy
elém teremsz, Éjemnek Ékszere,
s lidérc-sötétnek felragyog komor
arcból varázsos-ifjú képzete.
Látod, „se nappalom, se éjjelem”,
testem s agyam Miattad nem pihen.
Polster Ildikó Mária Shakespeare: 27. szonett másképpen
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
