Polster Ildikó Mária: Shakespeare: 31. szonett másképpen
Szívedbe gyűltek mind a kedvesek,
mit vesztve én hiányban eltemettem;
szerelmet őrzöl, minden édeset,
s hű társakat, kiket halottnak hittem.
Szememből mennyi szent, áldozó könnyet
lopott ki, mint adót, szerelmek álma,
halottjaimnak, akik most feltűnnek,
kik rejtve élnek szíved otthonában!
Sír vagy, kihunyt szerelmek éltetője,
szerelmeimnek trófeáival;
mit egykor adtam én, ma Téged illet,
szívem Tiéd, a részük Rád marad:
Benned szeretve arcuk kémlelem;
És Te (s ti mind), Tiétek mindenem.
Polster Ildikó Mária: Shakespeare: 31. szonett másképpen
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
