Pongrácz Lajos: Idő folyása
Mindennap elmultával,
Képed messzebb esik:
Mint kertem szélfuváskor,
Levéltül fosztatik.
S ha bár képed naponta,
Emlékembül enyész:
A szerelem szivembül,
Képeddel még se’ vész.
Mert kertem, s szűm fájárul
Mi hull, az csak levél:
A fagyökér a földben,
S szerelmem szűmben él!
Pongrácz Lajos: Idő folyása
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK