Pribék Máté: Egymásnak vagyunk
Hol szavad vagyok, hol a csend, mely átkarol,
Hol a kérdésed vagyok, hol lágy szellő, mi válaszol.
Tűz vagyok szemedben, hol szerelem, mi udvarol,
Rejtvény vagyok számodra, máskor nyitott könyv, mit olvasol.
Néha hűvös eső vagyok, máskor meleg napsütés,
Néha csak reggeli séta, olykor maga a repülés.
Halk morajod vagyok, vagy épp minden rezdülés,
Néha lassú keringőd, s néha bolondos szédülés…
Hol rózsa vagy nékem, hol minden esély,
Hol néma érintés, hol perzselő szenvedély.
Örök biztonság vagy, hol izgalmas veszély,
Hol kiszámítható vagy, míg máskor örök szeszély…
Néha harag vagy, azután meleg csók a számon,
Néha álmatlan éjszaka, s sokszor édes, hosszú álom.
Néha könnyekkel takaró, máskor átölelő bársony,
Olykor mások vagyunk, de örökké te leszel a párom.
Hol szavak vagyunk, hol a csend, mely átkarol,
Hol kérdések vagyunk, hol a lágy szellő, mi válaszol.
Tüzek vagyunk egymásnak, szerelemként, mi udvarol,
Rejtélyből leszünk a nyitott könyv, mit a végén majd olvasol.
Pribék Máté: Egymásnak vagyunk
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
