Reményik Sándor: Tea-rózsa
Egy diák jött az utcán szembe vélem,
A gomblyukába rózsa…
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa…
Illatos, édes, első szerelem…
Nekem ily rózsám nem volt sohasem.
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra. –
És közben – elfutott az élet is.
Reményik Sándor: Tea-rózsa
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
