Ritter_Cornel: Ha a szívem szól
Emma
Ha ránézek, a világ megrendül,
Mint titkos mélység, szeme mindent betölt,
Úgy vonz, mint távoli csillagok fénye,
S belőle nyílik minden földi szépség ereje.
Haja, mint az ég felhőtlen nyara,
Sugara áthat, s lelkem örökös szava,
Mozdulata – csendes árnyék, fénylő fény,
Léte édes titok, melyet sosem érhet el a remény.
Ha szól, a világ bennem feloldódik,
Hangja – dal, mely az öröklétbe sodródik,
Szívem, akár az árnyék, közelébe simul,
S vágyom, mert ő az, ki bennem él s múl.
Ő az áldott, kihez minden tartozik,
Kihez az ég és föld titokban vonzódik,
És én csak várok, mint aki látni akar,
De mindig csak egy pillanatnyi ragyogást kapar.
S ha közelebb lép, világom megfagy,
Mint szélcsendben a vihar, suttogva hallgat,
Minden mozdulata új parancs nekem,
Ő az úr, s én rabja lettem teljesen.
Nézése – tűz, mitől a lélek lángra lobban,
Nem oltja ki semmi, csak nő folyvást jobban,
Szemében mély titkok rejtve ragyognak,
Úgy érzem, hogy benne az égiek laknak.
Mert ő több, mint ember, csillagok násza,
Létezése a lét egyetlen válasza,
S ha nevét kiáltom, a csend is visszhangzik,
Ő az idő, mi mindent magába zár és itt tart mindig.
Lépte nyomán virágzik a mező,
Szavai közt az éjben éled a fényes jövő,
És én csak várom, bárhová megy is,
Hogy egy pillanatra talán közel enged, s így.
Így vágyom rá, mint föld az égi esőre,
Mint hajnali szél a csöndet törve,
Mert benne van minden, ami több és más,
Ő az én titkom, örök megigézés s vágyódás.
Már nincs semmi, ami elérne nálad,
Csak a vágy, a végtelen, mi folyton újra árad,
Mert te vagy minden, mihez a lelkem tart,
S én csak várom, hogy magadhoz vonj megint s újra… part.
Ritter_Cornel: Ha a szívem szól
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
