Sájtli Márk: Angyali esetlenség
Most égbe fordul s lezúg a magasba,
Talánya ezüstös, nehéz csendéj,
Magas fölöttből esik fölém, mint kihűlő istenek hatalma,
S nekem így is vakító szentély,
Puha ajkadról a gyöngy lefordul,
Míg ájultan rebegsz egy álmos tócsa küszöbén,
Az álmos ködszőnyegből, egy vermes csillag koldul,
Te angyalfonálból emberré kötött lény,
Előttem árnyékaid ledőlnek, mint a nehéz magzat,
Zuhanhatsz szét ezerszám,
Míg szívkamráim köré emelkedik egy zsoltárt zengő karzat,
Mocskaidban is vagy nekem, egyetlen szép babám.
Sájtli Márk: Angyali esetlenség
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
