Sájtli Márk: Koszorúslány ⋆ Szerelmes versek

Sájtli Márk: Koszorúslány

Derce ragyog szemeden,
Te hófehér, te kisleány,
Virág díszlik kezeden,
Édesebb a kontyodnál,

Homlok ölén porcelán,
Angyal kézmű szép nyoma,
Ajkad rubin csóknaszád,
Viráglelkek otthona,

Elalszik benne könnyű lény,
Malomszárnyú égveret,
Megáll ott a sebes fény,
Megcsodálja két szemed,

Elalszik a hűs virág
Mozdulatlan kezeden,
Előtte még mond imát:
Istenem, de szeretem!

Hull a magas ég alatt
Egy csöppnyi szép, bús szerelem,
Az idő gyorsan elszalad,
Átszökkensz az életen,

Hajtásból lesz csontos ág,
S a virágból lesz dús gyümölcs,
Mint koronás, öreg fák,
Egyszer majd úgy tündökölsz,

Ringó bölcsőd kikelet,
Nyikorgása ódon, friss,
Betakarja szívedet
A hófehér sok szövet-kincs,

Múló arcod szép szirom,
Megrezeg az ég vize,
Most egy ideának ezt írom,
Hátha felkel holt szíve.