Serfőző Attila: Lélegzetedben

Ugye, nem hagysz soha el?!
…és hátadon hurcolsz, mint régen,
…hogy szedsz velem cserebogarat is,
…még rugdosunk pipacsot a réten.

Meresztünk nyakat a Hold arcára,
s hajnalig sem szendergünk,
van mondanivalók sok ezer,
titkunk, hogy – úgy – szeretünk.

Égető billogot nyom homlokomra,
lássátok, ezt tettem!
de édes leheletedben, ha fürdök,
érted vált ritmust lélegzetem.