Soltész Dávid: Hóforduló 24
gyanútlan, tavaszi
vasárnap délután
végtelenbe csobbant egy perc,
mintha megszűnt volna
minden egyes lélegzet.
e két emberrel együtt
a Föld is remegni kezdett,
mint kezem,
miközben írom ezeket.
megpillanthatta lényed,
ki ott lapul szemeid mögött
arra várva, hogy megszólítsa
remegő hangszálaival.
azon momentumot a mindenség
is lementette
az élet vásznán,
újonnan megszületett
színekkel lefesthette.
ekkor volt hallható
e ritkán elhangzott mondatelem,
ami már napjainkban
értéktelenséggel takarózik
elbújva egy sötét szívkamrában.
ám akkor ez a szó értékké
vetkőzött át,
ledobva magáról koszos pokrócát,
s előbújt azon kamrából.
így változott a szó valósággá,
így halhatták meg,
kik eddig nemigen számíthattak rá.
szeretlek!
Soltész Dávid: Hóforduló 24
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
