Sólyom Gábor Anikó versek IV.
1.
Andalgó csend szövi át a hold fényét,
Nemes álom festi arcod alvó békéjét.
Izzó érzelemről hullócsillag mesél,
Kell a szívemnek, hogy velem legyél.
Órák a percek, ha nem vagy mellettem.
2.
Alkonyi fényben fürdő kis patak,
Néma csendben meghitt ringanak
Intim órái a fáradt holnapnak.
Keletről gyenge szellő öleli át
Ódon volt álmaid csillagporát.
3.
Arckép, mi a szívemben él,
Noteszlapra írt vallomás,
Ingatag, homályos látomás,
Kopottas viaszgyertya-fény.
Ólommal kiöntött izzó szenvedély.
4.
Alakodnak sziluettje,
Napistenek ős szonettje.
Illatontó vörös rózsa
Kebleidnek apró foltja.
Óvóhelye az érzelmeknek.
5.
Ajánlanám neked csendben,
Ne járj fönn a fellegekben.
Itt a földön is jó lehet,
Kövesd azt a kicsiny jelet
Ósdi utcák szegletében.
6.
Altatódalt dúdolsz halkan,
Nemes szíved benn a dalban.
Ibolyakék fényben lelked,
Karcos szívem rabul ejted
Óvatosan, szerényen.
Sólyom Gábor Anikó versek IV.
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
