Szalkay Tünde: Ördögi szerelem ⋆ Szerelmes versek

Szalkay Tünde: Ördögi szerelem

Szívem összetörik év utolsó napjain,
Megint ez, tollam már haragszik.

Mindig csak erről írok, tört szívem mesél,
De tudod, neki milyen nehéz?

Nem beszél senkinek csak néha este,
Utána megbánja, bár ne tette.

Az első, akinél elvarázsolódtam,
Tudtam, hogy rosszba bajlódtam.

Gyönyörű volt, és elérhetetlen,
Mégis megtettem.

Visszautasított, de így is boldog voltam,
Életemet tovább toltam.

Aztán ott volt ő. Tökéletesnek tűnt,
Sok dolgot el is tűrt.

Látszott rajta, nem kell neki a testem,
És bár megfogta volna a kezem.

Lehet, lett volna esélyem, de csak játszott,
Kicsit meg is bántott.

Aztán ott volt a harmadik. A legrosszabb,
Viszont oly örömmel csókoltam.

Szerettem, törődtem vele,
Még mindig kezemben érződik puha keze.

De csak kihasznált. Szeretetért,
Két hónapig sírtam kedvetekért.

És aztán a szőke hercegem,
Édes, drága kedvesem.

Viszonozta, amit érzek,
És szerelemmel nézett.

De gyorsan eldobott, nem állt készen,
El is vesztettem észben.

Ővele azt gondoltam, gyereket is vállalnék,
Minden nap nagy ebédet tálalnék.

Szép, szőke haja, gyönyörű, kék szeme,
Az annál sokkal butább esze.

És itt vagyok. Egyedül megint,
Szívem az elmúlt évre tekint.

Fájlalom szívem elhullatott rózsáit,
Olvasom vissza szívem viváit.

Ivótársam maga az ördög,
Állandóan az arcomba röhög.

Az ő találmánya volt a szerelem,
És mindig szívesen fogadta nevemet.

Rágyújtottam és ittam tovább. Meséltem,
Órákon keresztül regéltem.

Mindenki csak annyit látott,
Hogy ül egy lány egyedül. Túlságosan távol.