Székely Norbert: Szerelmemnek (5. levél)
Tág szemmel már csak téged figyellek,
Mint néma tó a néma csillagot.
Nem merek beszélni, szólni hozzád,
Mégis, ha megölnél is,
Hiszem, hogy jó vagyok.
Szegény, csak egyszer tudnálak még szeretni,
S a tied lenni örökre egészen.
Megváltanálak egy futó, tiszta csókkal,
Hisz egyek voltunk a felkelő nappal,
Ez történt velünk réges-régen.
Csak egyszer engedd még magadhoz testem,
Éreznem újra félszeg, gyenge vállad,
Irgalmazz meg magadnak és nekem,
Hisz a szívemben nincsen már más,
Csak szerelem!
Szerelmem, lásd meg szép szemem az éjben,
Mely oltalmat keres.
Oldj fel maró, magányos bánatomból,
S ha senkiért, hát magamért szeress!
Székely Norbert: Szerelmemnek (5. levél)
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
