Szendreiné Szabó Viktória: Örök szerelem
Szeretnélek magamhoz ölelni újra,
Forró csókjaidban elmélyülni nyomban.
Olyan távol vagy tőlem,
Hogy az már szinte fáj,
A lelkem zihál, és folyton csak érzi a hiányt.
Micsoda érzés,
Micsoda vágy, el nem múló, örökös tánc.
Körbe-körbe repülnék veled,
Míg el nem ér a végzet,
Ott megfognám két kezed,
És csak annyit kérnék:
Szoríts most magadhoz, még egyszer utoljára
Úgy, hogy a lelkem is kiszuszogjam teljesen egy pillantásra!
Szendreiné Szabó Viktória: Örök szerelem
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
