Szilágyi Anita: Ki vagy nekem?
„Én írom? Te írod? Melyikünk vétke a szó?”
Benne van minden, mi ki nem mondható,
Ne takard el arcod, tudom, ki vagy,
Engem őrző szemed el nem hagyhat,
Körberajzolnám izmos mellkasod részét,
Ujjaimmal kijelölném szabad részét,
Mert olyan jó ott álomba szenderülni,
Szerelmünk mélyébe egészen belemerülni,
Számomra Te vagy a szabad sasmadár,
Csodás szárnyalásodhoz nem ér fel szemhatár,
Te vagy nekem a víz, mely oltja szomjam,
Nélküled forró sivatagban érzem magam,
Szórj hűsítő cseppeket meleg bőrömre,
Ne fullasszon a tikkasztó hőség örökre,
Jéghideg krémmel masszírozz! Akarom!
Végtelen köröket rajzolj szeplőtlen hátamon,
Te vagy nekem a Nap és az enyhe eső,
Mindenem, ami egyszerű létet éltető,
Kreatív arcod rejted kalapod alatt,
Legszebb látomás vagy, mint Isteni adomány.
Szilágyi Anita: Ki vagy nekem?
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
