Szőcs Enikő : Veled
Nem tudhatod, hogy mennyire szeretlek,
Te vagy gyógyíre mérgező sebemnek.
Te vagy a fény, mely lángra gyúl,
Szívemben csak egyre, egyre dúl.
Te vagy a sötét, mérgező kétely,
Melyet az agyam nyomokban észlel.
Te vagy az örök, te vagy a múlt,
Egy arc, mely a homályba bújt.
Te vagy az idő, mely ha kell,
Csillagokon szállva repít el…
Hová? Titkos, parányi zugba,
Mit képzelek szememet hunyva.
Ott csak maradunk Te és én,
Az örökkévalóság fénylő éjjelén.
Szőcs Enikő : Veled
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
