Tóth Attila: Én és Te
Én vagyok, kinek lelkében háború dúlt,
Én vagyok, kinek forró vére már csak a múlt.
Én vagyok, ki kezem nyújtottam feléd,
Én vagyok, ki hő szívem tettem eléd.
Én vagyok a nappal és az éj,
Én vagyok a felszín és a mély.
Te vagy, ki miatt oly sok háború dúlt,
Te vagy, ki miatt milliók vére hullt.
Te vagy az eső, melyért sóvárog a föld,
Te vagy az erő, melytől Trója fala ledőlt.
Te vagy a kezdet és a vég,
Te vagy minden, ami szép.
Tóth Attila: Én és Te
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
