Tóth Attila: Lélektől lélekig
Ha kívülről nézel csupán,
A látvány nem tetszik talán,
De belül, hová szemed sugára nem vetül,
A látvány fényűző, s a látó szív hevül.
A test csak romlandó anyag,
Mit a természet sebtében összerak,
S ha hanyag, szépsége oly csöppnyi,
Képét szemed tükre szívedhez nem küldi.
A szellem a test mulandó éke,
Ember szorgalmának méltó eredménye.
Szíved, ha e csalóka fény megperzseli,
Csak a felszínt látja, a ragyogás a lelket elfedi.
A lélek, mi enyém lett,
Istentől való, s kortalan szépsége temérdek.
Világtalan szívedre csókot lelkemmel leheltem,
Így gyógyítva vakságát szerelmed elnyertem.
Tóth Attila: Lélektől lélekig
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
