Tóth Kálmán: Ha szomorú…

Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy szeretsz,
Oh ne essék kis leánykám
Nehezedre neked ez.

Ne uszszanak könyben azért
Szép könyörgő szemeid;
A mi kevés búm van már most.
Oly csöndes az, oly szelid.

S szinte jó e bú szivemnek,
Mert éretted viselem;
Aztán oly szokatlan nekem
Ez a boldog szerelem.

Nézd a fát is, mely ujra hajt:
Bár virággal van tele…
Soká marad virági közt
Egy-két sárga levele.