Tulman Roland: Emlékszem ⋆ Szerelmes versek

Tulman Roland: Emlékszem

Emlékszem az első találkozásunkra,
mintha csak tegnap történt volna.
Két megcsonkított lélek mintha
menedékre, egymásra leltek volna.

Emlékszem az első ölelésünkre,
s szívemen a sebeket egyből bekötötte.
Melengető érzés járta át a testem,
vajon a tiedben ezt az érzést keltettem?

Emlékszem az első csókunkra,
s hogy milyen érzés volt.
Amikor az ajkaimhoz ért az ő ajka,
s hogy lepecsételtette az életemet.

Emlékszem, hogy azon a nyári estén
döntöttem el, hogy nekem csak te.
Csak te okozod az én boldogságom,
bár ezt tudtam is eleinte.

Emlékszem, hogy milyen érzés nekem
meghallani a te becses neved.
Mikor nem kapok levegőt, úgy ver
az én szívem, s csak érted teszi.

Emlékszem, mennyire szerettelek,
de azóta ez az érzés csak erősödött.
A mai napig megadnék érted mindent,
s önző kérés, de engedd, hogy szeresselek.