Ükösné Horváth Diána: Szeretlek…
Szeretlek Téged, míg a szívem dobban,
Ha egyszer ott is végzem majd a porban…
Mint a vihar, úgy érkeztél lelkembe,
Szép szemeid látom a szememben…
Kellesz nekem, mint Földnek a víz,
Nélküled az élet keserű kín.
Megtudtam, mi az igaz szerelem,
Ha rád gondolok, elvesztem az eszem…
Viharos, vad éjszakák várnak rám,
Várom, hogy mikor csókolod a szám…
Nehéz az élet, nehéz a lélegzet,
Úgy érzem, ez az egész csak képzelet…
Nem vágyok másra, csak magamhoz ölelnélek,
Soha, de soha el nem engednélek!
Mert Te vagy az, Te voltál és Te leszel az élet,
Álmodni sem mertem ilyen szépet.
Megfakult emlékek, melyeket szívembe zártam,
Eddig mindhiába csak vártam s vártam…
Csak a remény maradt, hogy egyszer még látlak,
És akkor örökre szívembe zárlak.
Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold,
Kérlek, majd nekem akkor mondd,
Hogy mit is jelentek én neked,
Nem képzelem el máshogy, csak veled…
Múlnak a napok, hetek, hónapok,
Évszakok, percek s záporok.
Mert egyedül maradtam a világban,
Minden mást én már kizártam…
Csak a láng, mely szívemben mindig ég,
Csak annyit kérek, legyen még
Holnap, miért érdemes küzdenem,
De csak érted teszem, Egyetlenem…
Ükösné Horváth Diána: Szeretlek…
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
