Vanyorek János: Interjú
Interjú a szívvel,
Beszélgetés egy csodálatos nővel,
Fény vagy nekem a sötétben,
Nálad jobbat nem találtam e környéken.
Hangod olyan, mint a nyugtató,
Esténként jobb, mint az altató,
Megnyugtató számomra
Rád gondolni, mint páromra.
Próbálom neked átadni,
Nem akarok én mást kapni,
Elég vagy te nekem,
Miattad jön helyre a lelkem.
Azt hittem, kiölték belőlem,
Senki sem érdeklődik felőlem,
Veled mégis azt érzem,
Helyrejön az életem.
Próbálsz a jó útra terelni,
Ezt egyedül neked fogom hagyni,
Támogatlak mindenben
Pont, mint a romantikus filmekben.
Nem szeretem az ilyeneket nézni,
Viszont szeretek veled lenni,
Neked ez a kedvenc műfajod,
Ettől legalább nem lesz semmi bajod.
Aggódsz értem, ami számomra fura,
Nem gondoltam, hogy tudok szeretni újra,
Sikerült neked mégis elérned,
Innentől lesz boldog az életed.
Mosolyt csalok arcodra,
Nem kerülsz miattam padlóra,
Sírni örömödben fogsz tudni,
Te vagy az, akit nem fogok cserben hagyni.
Vanyorek János: Interjú
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
