Varga Annabella: Ki akarlak irtani
Ki akarlak irtani.
Száz verset írtam hozzád, pedig nem is ismerlek.
Százegyszer is leírom, hogy teljesen elvetted az eszemet.
Ki akarlak irtani.
Belemásztál a fejembe, a fülemben duruzsolsz,
Még jobban kívánlak, mikor a lelkeddel is megcsókolsz.
Ki akarlak irtani.
Nem akarom, hogy uralkodj a gondolataimon,
Mindenhol téged látlak, gond nélkül jutsz át a falaimon.
Ki akarlak irtani.
Olyan erővel kívánlak, amit sehogy sem tudok letagadni,
Még nem akarom, hogy menj, tudsz még maradni?
Ki akarlak irtani.
Szétszedsz, folyton apró darabokra esek szét tőled, előtted,
Olyan rettenetesen félek, minden csontommal beléd remegek.
Ki akarlak irtani.
Nem teheted meg, hogy függővé teszel,
Nem kellene, de azt élvezem, ha mindent elveszel.
Ki akarlak irtani.
Vágyom minden sejtemmel az érintésedre,
Teljesen felégetsz, használj, tegyél a saját kedvedre.
Ki akarlak irtani.
Minden gondolatom körülötted forog, te vagy a középpontom,
Egyszerre élvezem és gyűlölöm, hogy melletted elvesztem az önkontrollom.
Ki akarlak irtani.
Csak szakítsd ki belőlem, ami még bennem maradt,
Csak rágj meg és köpj ki, túlságosan élvezem, ahogy belém harapsz.
Ki akarlak irtani.
Ezerszer akarom leírni, lépj ki a fejemből,
Közben azt akarom, olvasd ki a szememből,
Te lettél az otthonom.
Varga Annabella: Ki akarlak irtani
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
