Varga Miklós: Pipacsok a réten
Pipacsok takarják utam, mely kék égbe vezet
csak Isten tudja, merre mehet
robogó vonatok már nem szaladnak sínemen, ilyen szép és csendes már az életem
Nem állít meg kalauz és utas egy sem, telve van a vagonom, melyben ott őrzöm drága vagyonom
utazók egykor jöttek s mentek nyomot hagyva, de csak egy maradt, kiért zakatol szívem mozdonya
Te vagy az kedvesem, az egyetlen, akiért átmentem viharon, tengeren
most pipacsok takarják utam, mely kék égbe vezet, csak Isten tudja, merre mehet
Varga Miklós: Pipacsok a réten
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
