Veréb István: Hiányzol…
Olyan jó lenne újra látni!
S nemcsak minduntalan várni…
Érezni kezed kezemben,
Átélni, mit régóta kerestem!
Egy-egy csókot néha-néha csenni,
Fejem öledbe újra letenni.
Olyan messze vagy, mégis oly` közel,
Hogy karom szinte már átölel.
S tán` még nem is szeretsz,
Nekem egy szívességet tehetsz,
Csak légy itt velem, oh, légy itt velem!
Ne csak játsszon, balga képzeletem.
Veréb István: Hiányzol…
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
