Vida Brigitta: Akkord ⋆ Szerelmes versek

Vida Brigitta: Akkord

Ülök csak a szobámban magányosan,
A gitáromat pengetem bánatosan.
Négy akkordot tudok most játszani,
A négyet, ami a legjobban tud fájni.

Az első akkord szívet szaggató,
A fájdalmas sebeket feltépő.
A második, ami az elsőt élteti.
Magányos, mitől a szem könnyezik.

A harmadiknál akkord hallatán
Minden értelmetlen, üres már.
A negyediknél érzed a szívet hasadni,
A lélek kérdezi, mi értelme élni?

Mélyen belül reszketek mindig,
Mikor meghallom eme dalnak hangjait.
Csak a messzi távolba révedve sírok,
Míg meg nem látom közelgő alakod.

De közeledsz felém, és érzem,
Te vagy az egyetlen, kiért létezem.
Bennem akkor minden megváltozik,
S lelkem csak boldog akkordot játszik.

Felpezsdül bennem a vérem,
Hevesen dobog, s boldog a szívem,
Lelkem táncol, mert érzi a te lelked,
Mert te vagy az enyém, és én a tied.