Visi Zsófia: A végtelen magyarázata
Azt mondják a szerelem nem tart örökké
Egyszer elmúlik és más se marad csak a sötétség
Én ezt nem hiszem el szemenszedett hazugság
Hiszen veled minden perc egy falat boldogság
Ha tehetném el se mozdulnék mellőled
Szörnyű hogy minden héten el kell köszönjek tőled
Ahogy elpöfög a vonat könnyeim is olyan sebesen hullnak
És ez a sírás csak fokozódik ahogy az emlékek eszembe jutnak
De majd eljön a nap amikor nem kell már búcsút inteni
Amikor majd egymás karjába fogunk hazasietni
Betoppanunk az ajtón hangzik a kiáltás önfeledten:
„Szerelmem itt vagyok hazajöttem”
És öleléssel csókkal köszöntenénk a másikat
Egy tea mellett megbeszélnénk a napi sztorikat
Aztán amikor ránk telepedne az este
Azonmód borulnánk el az ágyban fekve
Néznénk a kedvenc sorozatunk összebújnánk
Addig néznénk amíg mindketten be nem aludnánk
Reggel pedig te lennél az első akit meglátok
Bizony így jól indulna minden napom
Mi az hogy jól? Csodásan!
Mert te vagy nekem a mindennapok varázsa
Nélküled semmi vagyok egy szárnyaszegett madár
Aki csendben meghal miután szárnyai nélkül nem repül tovább
Te vagy a fűszer az életem lábosában
És én veled úszok az ízek mámorában
Mert ha te nem vagy életem levese íztelen
Te vagy a só és a bors egyben a szívemben
Azt akarom hogy örökké maradj meg nekem
Hadd csillogjon rád mindig egy csók után a szemem
Engedd kérlek hogy örökké így imádjalak
Mert ember jobb társat nem is kívánhatna
Te vagy aki megtestesíti nekem a végtelent
Minden vágyam hogy ennek az álomnak se legyen vége
Visi Zsófia: A végtelen magyarázata
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
