Vitál István: Hangok, szavak…
Ha leírom, szó, ha kimondom hang,
ha tíz torokból szól, hangos a gang.
És a betűkből szavak kerekednek,
a szavak mondatokban öltenek testet.
És ha ezeket leírja egy jó-kezű poéta,
lesz belőle vers, lesz belőle líra.
Megannyi vers-testbe oltott kép
szól arról, ami fáj, ami jó, ami szép.
A szerelemről vagy épp a magányról,
az életről, az elmúlásról, a halálról.
És annyi fajtája, formája létezik,
a nagyok a szabályait megszegik,
de én gyenge műkedvelő vagyok,
versem döcög, a hangom dadog.
A, á… agy, ágy vagy, vagy vágy,
vágyam, vágyom, álom, vágyálom,
álmomban és ébren kántálom, de
mit szeretnék én, és mit akarsz Te,
megfejtem, megértem, kitalálom?
Akarod, hogy megfogjam a kezed,
akarod, hogy kimondjam a neved,
akarod, hogy nézzem a két szemed,
akarod tudni, ki beszél most veled?
Én szeretném tudni, Te ki vagy,
szeretném hinni, elmúlt már a fagy,
szeretném hát megmutatni magam,
lásd, aki vagyok, a lelkem, az agyam.
És szeretném egyszer kimondani,
hogy Te meg én mostantól már: Mi.
Hogy életre keljenek a szavak,
alkotva szép, páros fogalmakat.
Vitál István: Hangok, szavak…
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
