Vörösmarty Mihály: Ki a hamis?
A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudtatok nekem,
Hogy a lány mind hamis.
Ím e kis barna hölgy
Könnyű, mint a madár,
Ne higye senki is
Azért, hogy csapodár.
Őszinte, jószivű,
Szemében lelke ég:
Ily szép világitást
Aligha láttam még.
S ha néha rám tekint
– Az isten áldja meg! –
A kéj s öröm miatt
Még lelkem is remeg.
Nem érzek semmit is,
Csak azt, hogy szeretem:
Világnak gondjait
E szóba temetem.
Mi gondom a világ?
Ha őtet láthatom,
Ha lelkemmel szeme
Egében lakhatom!
1842. december 18.
Vörösmarty Mihály: Ki a hamis?
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK