Zsolnai Bianka Dorottya: Tegnapi este margójára

Sötét ül a szobára,
Keresem, hol a kezed?
Elveszek csendben veled,
s lelkem vár a sorára…

Fényt ad a szuszogásod,
mosolyod felmelegít.
Ha itt vagy, mindig segít,
átölel ragyogásod.

Képzeletben valahol
egy világot álmodunk,
hol menedék az ágyunk,
s lelkünk együtt elvackol.