Zubik Áron: Szitakötőm
Zöld szemed szebben ragyog, mint a nyári rét,
jégszívemet lágy pillantásod újra forróvá tette,
messze ragyogó mosolyod drágább minden csillagnál,
szárnyalnék hozzád, hogy szívem a szíved legyen.
Esten, hol tested fázott, lelkem adtam rád.
Ajkad forró csókjától melegszik megfáradt lelkem,
fekszem, s reményteli pillantásaim a tiéd, kedvesem,
meglesem lelked féltett vágyait, oh, kérlek, maradj velem!
Helyem a tied mellett azon a meghitt padon,
válladon nyugszik megfáradt szívem igazán,
illatáról mindig az a csodálatos éj jut eszembe,
eszedbe, remélem, neked is az a tudat költözött, hogy maradjunk együtt örökre.
Zubik Áron: Szitakötőm
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
