László Bernadett: Még itt vagyok
Ott voltam veled,
mikor a kéklő szilva szád
fagyosan rebegett nekem,
szívedben lakat.
Ott voltam veled,
mikor fagyos lepled levetetted,
szívedbe másztam, boldogságban
ragyogott szemed.
Ott voltam veled,
mikor virágzott a rózsapír,
lelkedbe költözött cseppnyi
boldogság velem.
Ott voltam veled,
mikor sárba térdre estél
roggyant hazug estén előttem,
szégyen ült az alkonyon.
Ott voltam veled,
mikor sokadszorra tört döftek
hátadba azok a jó emberek,
nevettek minket.
Ott voltam veled,
mikor a balgaság kelyhét
szürcsölgetted, forrón égetett,
én főztem levest.
Ott voltam veled,
azt hiszem, most már maradok,
nem mindig szép, nem is mindig jó,
de még itt vagyok!
László Bernadett: Még itt vagyok
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK