V. Márk: Messze
1.
Messze vagy,
teljesen más országban vagy,
érzem, a magányság rám jön,
eltűnne, ha itt lennél.
Messze vagy, oly nagyon messze,
ott vagy városban, én faluban,
mit tennék, hogy láthassalak,
ha kell, ahhoz a kontinenshez fogok úszni.
Messze vagy,
érezni szeretném kezeid,
hallani szeretném, hogy hozzám bekopogsz,
akkor is beengedlek, ha nem ismerlek meg téged.
Messze vagy, oly nagyon messze,
mondd meg, beköltöznél hozzám?
Érezni szeretném szereteted valóságban,
hogyan mondhatom még el, hogy szeretlek?
Hiányzol,
hiányzol, mert szeretlek,
oly nagyon, hogy kihúzom belőlem szívem,
s a vérben takarva neked adom.
Hiányzol, oly nagyon hiányzol,
az írás, telefonhívás, számomra nem elég,
látni akarlak, az arcod, a testedet,
az lenne nekem elég.
Hiányzol,
gyere be hozzám, a mi otthonunkhoz,
hadd tartsalak téged, s te engemet,
adj nekem csókot, mint én neked.
Hiányzol, oly nagyon hiányzol,
puha ágyra fektetlek,
leveszem rólad pulóvered, ruhád,
ölelésembe raklak, hogy elaludjunk.
2.
Messze vagy,
mondd meg, eljönnél hozzám?
Hiányzok-e úgy neked,
mint te nekem?
Messze vagy, oly nagyon messze,
hallom innen, ahogy szíved dobog,
hallod enyémet is,
ami még jobban dobog csak érted?
Messze vagy,
mondd meg, hallasz engemet?
Ahogy itten, otthonomban
csak érted hívok?
Messze vagy, oly nagyon messze,
mondd meg, engem mennyire szeretsz?
Szeretsz-e úgy, annyira,
mint én tégedet?
Hiányzol,
a hangod hangja altatóm,
szemeid fénye, mint az égi csillagfény,
ölelésed testemet fölmelegíti.
Hiányzol, oly nagyon hiányzol,
gyönyörű vagy, oly gyönyörű,
vigyázok testedre,
mintha szobor lennél.
Hiányzol,
védelek, mint fontos emlék,
énekelj nekem lágy gyermekdalt,
hogy elaludjak, mint egy kisgyerek.
Hiányzol, oly nagyon hiányzol,
fáj, hogy még nem láthatlak,
olymit` megtennék, hogy lássalak,
de még csak úgy teszem, mintha itt lennél.
V. Márk: Messze
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
