Taktoma: Igézet ⋆ Szerelmes versek

Taktoma: Igézet

Még most is érzem: tátom a számat,
Miközben íjként feszült a testem,
Lábam megrogyott, jó nagyot estem,
Mert guvadt szemmel néztem utánad.

Csodásan fénylő lilás-barna bőröd
Megigézett abban a pillanatban,
Így hát bénán a földön maradtam,
Te meg esésem látványát őrzöd.

Amíg nem aszik össze a húsom,
Addig elmémben itt maradsz velem.
Tudom, hogy téged hív a végtelen,

Várnak a forró, fülledt trópusok.
Sohasem töri meg semmi a varázsát,
Depimet meg oldják az orvosi zsályák.