Sailor: a vonat elment
rozsdás nyikorgó sínek
ezer kis állomás
az egyiknél ott állsz
a félhomályban csak sejtem arcodon
a szétmázolt könnyeket
száz irányba néző tekinteted
búcsúzni jöttünk ide
a vonatfüttyre megremeg a lelkem
fogom erősen a kezed
ordít bennem a kín
ne menj el
fogod a kilincset
majdnem lenyomtad
vagy mégsem
elhagyott az erőm
azt hittem szétesek
lassan magamhoz tértem
a vonat elment
nélküled
Sailor: a vonat elment
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK