Angelika Tóth: Bámulok a sötét messzeségbe
Bámulok a sötét messzeségbe,
Se hold, sem csillagok az égen.
Talán Felhők takarják el az égbolt éji fényeit.
Karom nyújtom a távolba…
Mosoly ajkamon,
De szemeimből könnycsepp gördül le
Arcomon
Nap napok után,
És eljő a pillanat, mikor
Féltő két karomba zárhatlak…
Nap nap után
Szerelmem egyre erősebb.
Szívem
Hisz, bízik, remél.
Mert bármilyen rögös is az út…
Szívem, lelkem
Hozzád haza tér.
Angelika Tóth: Bámulok a sötét messzeségbe
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
