Békássy Balázs: Egy-két szó újra
Hozzád érkezem messzi földről,
ahol a dombot éppenhogy ismerik
és itt pedig a hegy az úr.
A mosolyod
s a szemed érdekel,
mert neked beszél a léptem.
Szerelmet sem szól a szavam,
de minden szó igaz!
Fogadod a puszimat az üdvözlés szárnyán repülve?
A döntés nem felszáll,
hanem zuhog az arcomra Tőled.
Ez egy határozott csók
s cuppanásban zárja a mondatodat, akkor szeretsz?
Én Téged már igen,
és kimegyünk ennek örömére e ház mögötti rétre?
A hegyeken túl a kisalföld biztatása ömlik az arcomba. Betörtem nálad a jeget?
Pedig csak havat lapátoltam
és mégis érzem a szemed!
A hajad lobban,
nekem pedig a kedvem lángol.
Szeretem a hangod,
és lábad noszogatásából már látom,
hogy mehetünk.
Fellobbantam,
fát se kell rakni a rakásra és Veled szelem a porosodott egykori ösvény tikkadozó füvét.
Nehezen jön szó a szádra a beszélő tekinteted mellett, de tudom, hogy mit szeretnél mondani nekem.
Adhatsz-e a számra puszit?
És igen a válasz.
Most látom, hogy nyújtod nekem a kezed.
Milyen hosszú lesz a sétánk e mámorosan jó időben, a fák és a hegyek felett?
Békássy Balázs: Egy-két szó újra
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
