Bozó Mónika: Veronika Lelkem
A szerelem fáj
és marcangolja testem,
nincs mit tagadni,
a legmélyére estem.
Párhuzamban jött
a jó és a szenvedés,
itt vagy, de menned kell,
oly sok
és oly kevés.
Felemel és letaszít,
ez a kettős érzés szétszakít.
Felemel lelked sóhaja,
letaszít sorsom béklyója.
Édes a szó,
érezni jó
ölelésed, csókod,
figyelmed és bókod.
Mámor emeli lelkem,
mert
Égiek akarták,
hogy te legyél szerelmem.
Bozó Mónika: Veronika Lelkem
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK