Danyi Dominik: Két felvonás a Kedvesemmel
Reggeli fényben hajnalnak játéka,
Gőzölög a kávé, míg az erkélyen vársz.
Két cigarettát is gyújtok, az egyiket elveszed,
Majd felnézel rám.
Hamuzol-kortyolsz, hamuzol-kortyolsz,
Lassan telik meg tekinteted élettel.
Arról tanakodunk, mit együnk ebédre,
S nem tudok mit tenni az ellenérvekkel.
„A spagettit unom”, fennhangon állítod,
S valóban, ez már csak paradicsomos kalamajka.
„Tudok én mást is főzni”, felelném, de nem engedi
Csökönyös lényem vasakarata.
Lenyeljük csendben az utolsó kortyokat,
Elnyomjuk a csikket, majd bámuljuk a tiszta égboltot.
Ó, drága szerelmem, érted, ha kell, szerzek
S reszelek a tésztára holdsajtot…
Csak fogyaszd el, kérlek, bármit megújítok a receptemen,
S neked erre kisujj esküszöm!
Én magam vadászok csodalényekre,
A húst ledarálom, majd megsütöm!
Elgyalogolok Szicíliáig, hogy friss paradicsomot
Hozzak néked, s nem lesz kérdéses,
Hogy több gallon olívaolajjal viharos hajóúton
Érkezek haza hozzád, te szépséges
Királylány, mert nem szolga vagy,
Ígérem, Gordon Ramsay lesz a tésztához a mesterem,
Akármennyit ordít velem, elviselem,
Próbálkozzon csak teljesen feleslegesen,
Mert erőm, tettvágyam, akaratom nem engedi,
Hogy újra hibázzak!
Addig próbálom megfőzni azt a bolognait,
Míg nem azt mondod majd őszintén, hogy imádtat!
S ha a hold sajt, kriptid hús, az olasz paradicsom
És tészta végre megfelel,
Elmondhatom: megpróbáltam,
Minek hatására tán újra szerelmes leszel.
Danyi Dominik: Két felvonás a Kedvesemmel
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
