Dékány Ditke: Lennék bár…
Lennék bár csillagod,
fényesen izzó,
mely megvilágítja
utadat a sötétben…
De nem lehet…
Lennék bár friss
forrásvized,
mely égető
szomjadat eloltja…
De nem lehet…
Lennék bár parazsad,
mi tüzedet felszítja,
és lángra lobban
ezer vágy-szikra…
De nem lehet…
Lennék bár fehér
virágod édes illata,
mely szívedet,
lelkedet átjárja…
De nem lehet…
Mindaddig nem lehetek
semmi Neked,
míg nem hívsz és kérlelsz,
maradjak Veled.
Míg lelkestül-testestül
nem akarod, hogy
én legyek
imádra válaszod!
Mert elhangzott
az ősidőkben egyszer.
Nem jó Neked
egyedül lenni,
Ember!
Dékány Ditke: Lennék bár…
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
