Hillai László: Csillagom ⋆ Szerelmes versek

Hillai László: Csillagom

Koromszínű, sötét éjen
a mennyboltot búsan nézem.
Vigasztalhatatlan vagyok,
nem ragyognak a csillagok!

Elbújtak a fellegekben,
fényük most elérhetetlen.
Pedig valójában Napok,
égi fényük szépen ragyog.

A hatalmas messzeségben
szinte eltűnik személyem.
Borús lett a kedvem nagyon,
nem ragyog a kedves napom!

Hogyha szép szemedbe nézek,
elfeledem az egészet.
Kedves arcod szinte ragyog,
te vagy most már a csillagom!