Kismadarka: akkor miért? ⋆ Szerelmes versek

Kismadarka: akkor miért?

azt mondtad, mindent megbeszélünk!
akkor miért mentél el?
sohasem féltem még úgy, mint akkor,
amikor utánad becsukódott az ajtó.
féltem és remegtem, a falat ordítva vertem,
aztán egyszer csak már ott voltál,
és a két karodba zártál.
nem tudtam, mit mondjak, így csak sírtam és sírtam,
aztán végre megszólaltam: hiányoztál!
de akkor is ott van bennem a kérdés,
hogy miért és miért!
hogy várod el tőlem, hogy beszéljek,
ha te csak kussolsz?
azzal, hogy elnyomod, nem segítesz,
tudom, hogy megbántad és bocsánatot kértél,
de ez nekem nem elég,
nem felejtek ilyen könnyen!
én elmondanám, ha tudnám, mi bánt,
de csak ezt érzem, hogy nagyon fáj!
nem tudom, mi az, és hogy honnan jön,
csak azt érzem, hogy megőrülök!
én szeretném tudni, hogy te hogy vagy,
de abból mindig csak a baj van.
nem tudom, mit csináljak,
neked fel még mit kínáljak.
azt érzem, hogy nem vagyok elég,
de nem tudom, neked mi kéne még.
nem tudok ennél többet adni,
így is szinte nekem nem marad semmi.
lehet, hogy valamit rosszul csinálunk,
de közben olyan jól megvagyunk!
nem tudom, mit kéne tennünk.
lehet, hogy magunkkal kibékülnünk?
minden esetre én nagyon szeretlek,
remélem, soha el nem felejtesz.