Magyar szerelmes versek

Decsi Zsuzsa: A kék, a fehér és az öröm Nem férhet fel minden fényképre, van, mi nem látszik egyáltalán. Érzések, hitem, a szerelmem, melyek fel, az égig emelnek, nem láthatók, …

Decsi Zsuzsa: A kék, a fehér és az öröm Olvass tovább

Mogyorósi Roland: Egyetlen virágszálam Csak egy gondolat, amit magamba nézve megtaláltam. Vakon mentem, addig nem tudom, mit is vártam. Amikor padlón voltam, megláttam magam előtt egy gyönyörű virágszálat. És ugyanazt …

Mogyorósi Roland: Egyetlen virágszálam Olvass tovább

Zubik Áron: Szitakötőm Zöld szemed szebben ragyog, mint a nyári rét, jégszívemet lágy pillantásod újra forróvá tette, messze ragyogó mosolyod drágább minden csillagnál, szárnyalnék hozzád, hogy szívem a szíved legyen. …

Zubik Áron: Szitakötőm Olvass tovább

Mag Attila: Fénylő Csillag! Fénylő csillag vagy az égen, Mely mindig előttem ragyog, Szememet elvakítod, Mégis utánad loholok. Mutatod az utat a boldogság felé, Veled valóság lett a távoli remény. …

Mag Attila: Fénylő Csillag! Olvass tovább

Veréb István: Hiányzol… Olyan jó lenne újra látni! S nemcsak minduntalan várni… Érezni kezed kezemben, Átélni, mit régóta kerestem! Egy-egy csókot néha-néha csenni, Fejem öledbe újra letenni. Olyan messze vagy, …

Veréb István: Hiányzol… Olvass tovább

Angelika Tóth: Bámulok a sötét messzeségbe Bámulok a sötét messzeségbe, Se hold, sem csillagok az égen. Talán Felhők takarják el az égbolt éji fényeit. Karom nyújtom a távolba… Mosoly ajkamon, …

Angelika Tóth: Bámulok a sötét messzeségbe Olvass tovább

Tremor: Mindig. Néha néha vagyok bársonyos napsütés arcod ringató néha vagyok zápor a mindent elmosó néha vagyok a csend a világot hallgató. néha lehetek zene lábad megindító egyszer a kéz …

Tremor: Mindig. Néha Olvass tovább

Novák Mercédesz: Őszintén Októberi hajnal van, és az esőcseppek Látván szomorú lelkem, egyre erősebbek. Siratják az álmom, melyben Téged láttalak, Elég hamar, igen, a szívembe zártalak. Tiédnek dobogása még másé, …

Novák Mercédesz: Őszintén Olvass tovább

Petró Árpád: Álmomban Álmokból szőtt világ Lakozik fejemben, Szerelmes kincsem, Laktál már ilyenben? Nincs benne erőszak, És nincs benne áldozat, Kérdem én, édes: Cseréljünk álmokat? Itt senki sem hitvány, Fösvény, …

Petró Árpád: Álmomban Olvass tovább

Noltesz Mariann: Lekésve Hátán visz kettőnket az idő madara öröktől egy irányba. Te kapaszkodsz az egyik, én a másik szárnyba. Zuhannál és maradnál… Túl lassan repülünk. Gyorsabban forog a sors, …

Noltesz Mariann: Lekésve Olvass tovább