Asztalos Ilona: Mindig Veled…
Ha Hold lennél, én fényes csillag lennék,
Szikrázó fényemmel csak Neked ragyognék.
Mi lennénk a sötét éj lámpásai,
Egymásnak hűséges és örök társai.
Ha hegy lennél, felhő lennék az égen,
Puha takaróként körülölelnélek.
Altatót dúdolva elringatnálak,
Féltő szeretettel betakargatnálak.
Ha mező lennél, én vadvirág lennék,
Titkon Neked nyílnék, Neked illatoznék.
Megfürödnék reggel gyöngyharmatodban,
S álomba merülnél édes illatomban.
Ha fa lennél, lennék törzseden kéreg,
Forróságtól… fagytól mindig védenélek…
S miként jöttünk a mulandó életbe,
Végül együtt mennénk örök enyészetbe.
Asztalos Ilona: Mindig Veled…
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
